Azt akarom!
Azt akarom!
Itt akarom most, akarom,
Szívem megáll– hagyom.
Lásd itt a csenevész alkalom,
Mely betűtlen csüng szavamon.
Szétgurulok, mint a gyönyök,
Vigyorgok én- szemtelen kölyök,
Ez a zabolátlan érzés földre lök,
Darabjaim miszlikekben-elterülök.
Ne szólj most rám, csak hagyd,
Szétgurult darab elszalad,
Ez itt kicsi, az meg nagy,
Felkutat, megnyugtat indulat.
Öleld, mit szemed most elér,
Túlcsorultan is mind enyém,
Az ott a lap, amott a regény,
Szanaszét hullott élet-költemény.
De nem baj, ha darabos, nem egész,
A cafatok között is lelkemhez érsz.
Látod kedves csak így hiszem,
Kéz, kézhez ér, szívet felel.
Túl a viharos rabigás életen,
Kifosztottan mégis velem.
Nem vagyok egész, csak káosz,
Térdre rogyva hozzám imádkozz!
Mindegy mit tesz a jobb és a bal,
Mert te vagy a csodám, ős zivatar.
Érted nyúl most is a fél karom,
Az egyetlen dolog vagy, akarom!
(Kerner Mariann)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-29 09:04:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-29 09:04:10
