A halál és a halállomány

A földi pokol örökös a mennybéli halál után.
A rossz angyalok kárhoznak ide.
A halottakat visszafogadja az úr.
Persze ez egy olcsó kép, de a mennyország
Istene, a földinek kije?
Milyen pokol az, mi még nálunk is pokolibb?
És milyen árnyékvilág az, amit folyton
Valamelyik túlvilághoz hasonlítanak?
Vagy egybe mossa az összes szférát,
Hogy kacajnak értelmezhesse azt, ha ordítanak?
Egyik sem lesz a másiknak következménye.
Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
Az ember eredendően jó.
A lélek visszatérni hányni jár.
Taktikán múlik, hogy a féreglyukon
A talaj a vizet fölengedné-e,
Vagy, ha ki vagy kötve pórázon,
És a torkán akadsz, belehibernál a nyárhiány.
Feljebb csavarja az elképzelésében szereplő hőfokot
És már meg is engedhető az, ott és akkor, amihez kedve szottyan.
Alakítja a saját világát, már mindenhol őshonos,
A saját arculatára, minden megnyilvánulással az elmeroggyant,
És kikapná isten kezéből a szextánst és a szintezőt.
A rossz részed a pokolba, a jót a mennybe szórod,
Mert azt ő jobban tudja, mi kell neki, mint a gondviselő.
A felszín alá tapadt pokol oszlopai támasztják a mennyboltot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-14 05:41:21
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-14 05:41:21