Félek - „In memoriam J.K.C.”

Előszőr féltettelek az úttól,
Hogy közös emlékeink a múltból,
S szeretetünk nagy terhe
Tán szárnyadat szegte.

Az égi ország nagy távolság,
Ezért mit tettél nagy bátorság.
Bizonytalan út, melynek vége felragyog,
a végén karjukba vesznek az angyalok.

Én kiáltottam feléd némán, lelkemből:
Üzenet egy angyalnak gyarló embertől.
Majd imádkoztam hozzád halkan,
hogy változzon meg a megfordíthatatlan…

…majd elhallgattam. –

Féltem, hogy a láda,
Amely emlékeinket zárja,
lepottyan az égből hozzánk,
a földi valóságba.

Féltem, hogy minden pillanat,
mely közös - végleg itt marad,
S ki a világunknak végleg búcsút intett -
a legszebb angyal – elfelejt majd minket.

Mitől féltem bekövetkezett,
Mikor egy angyal magáról megfeledkezett,
És könnyed tánca közben hófehér szárnya
Az emlékek ládáját nyitjánál eltalálta.

A felhő végén imbolygó szelence
Útját a Föld felé könnyen meglelte,
S minden emlék úgy zuhant, mint könnyed,
Isten arcáról legördülő könnycsepp.

Te nem féltél. Te szentül hitted,
hogy amit társad a földre hintett,
minden darabja visszajut az égbe,
hogy sosem merüljünk feledésbe.

Visszakerült hozzád minden kis darab,
Nem volt sok idő, néhány magányos hétköznap,
míg az emlékek – az évek dacára -
Ismét könnyet csaltak százak arcára.

Mielőtt a száz könnycsepp a földre hullott volna,
A nap sugara mindet lágyan felkarolta,
S így szálltak fel hozzád az égbe,
Ettől lett a legszebb a Te glóriád fénye.

Drága Angyal, már csak egy dologtól rettegek,
Hogy míg tart az életem a bűnök között elveszek,
S fenn az égben Szent Péter majd nem fogadja lelkemet,
S a legszebb angyal, ki nem lát többé, mindörökre eltemet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-25 00:05:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-25 00:05:38