A szökött vetítőgép

a veteményeskertbe ültetett kutyafogak végül rózsát teremnek
morognak és megugatják a kertkapun beszökő szerelmeseket
akiknek világítanak izzadtságcseppjeik a sötétben
könnyeikkel villanykörtéket töltenek meg hajszálaikból neon
feliratokat kötnek például hogy
a délutáni mozimatiné elmarad mivel megszökött a vetítőgép
most a városban kóborol
lányokat vetít a fiúk ágyába

a matinét végül mégis megtartják
a moziba médiumot hívnak és egy szeánsz keretében
próbálják megidézni a látogatóknak a filmet
sikerül kapcsolatba lépni a főhősnővel aki épp a homokban
szeretkezik egy bajszos idegennel miközben
tengerparti sétára vitt kutyája a háttérben
kagylókat ropogtat
az egyikből jegygyűrű gurul elő

hirtelen széksorok tűnnek fel a vízben a hullámok között
a part elhalványul - a médium fáradtan összeroskad
a pattogatott kukoricával teliszórt földre fekszik
s kialszik sóhajától egy gyertya

eközben a városban a meglógott vetítőgép
szárnyakat vetít egy pucér fiú hátára
tör máris az ég felé hogy kitépjen egy darabot a napból
és gyűrűvé hajtogassa a fecnit
amivel megajándékozhatja majd az ágyból kikecmergő lányt
kiknek a vetítősugár örömkönnyeket rajzol arcára

a moziban
már celluloid szalagokkal tömött párnákat adnak körbe
a jegyszedő ígéri ha ezen most elalszik valaki
megjelenik előtte a film
de a nézők hitetlenek és egyre türelmetlenebbek
végül csak ráállnak a dologra

és bizony működik

A kikötőn túl egy világítótorony sirályokat vetít az égre. A bajszos férfi lefújja a homokszemcséket a kagylóból kigurult jegygyűrűről, aztán kacagva a vízbe hajítja.
Távozik, a nő pedig sírva fakad, majd feláll és a habok közé gázol - az ékszert keresi a fenéken. Hiába - telnek az órák, már a nap is a vízben fürdik vele. Közben a kutyája elkóborol, a víz kimosta a nő hüvelyéből a titokzatos szerető spermáját. Fehér fonalak kapaszkodnak egymásba a zöld tengerben, és világító medúzák születnek.
Reményvesztetten indul kifelé a partra a nő, ám egyszer csak valami kerek és kemény szorul lábujjai közé.

a parton csattogó kagylókból a filmnézők kíváncsi szemei csillannak

a mozi előadás során két baleset is történt:
az egyik párna váratlanul kiszakadt majd egy acsargó kutya mászott elő mélyéről
hogy megharapjon egy riadt nézőt
az állatot végül retiküllel verte agyon egy behemót asszonyság
a korcs kitört fogait titokban a zsebébe pakolta férje

a másik balesetben szerencsére egyetlen ember sem sérült meg:
miután a megtalált jegygyűrűt pisztolyába tette a nő
és a homlokához tartva meghúzta a ravaszt
golyó szakítotott át egy párnát
sebéből csak úgy zúdult a vér a nézőtérre
szétroncsolt belekként csüngtek belőle a szakadt celluloid szalagok
mentőt hívtak hozzá
a párna később a műtőasztalon halt meg

távol
egy fiú rózsát ad a vetített lánynak
a virág eközben megállás nélkül
ugat és morog rá
majd mintha csak elvágták volna
mintha csak kísértet lett volna
eltűnik a szobából a lány
természetesen
a sintérek miatt történt ez
akik pont ekkor fogták el a megszökött vetítőgépet
hogy visszahurcolják a moziba
ahol aztán belé fűzi a vetítőgépész a hullámokat és
falra vetíti az emberek gyönyörűségére a tengert
hömpölygő víz önti el a nézőteret
a vörös széken ülők fuldokolni kezdenek
egyedül a jegyszedő menekül meg miután
szárnyakat ragaszt az elkért fecnikből
s
csapkodva tör a nap felé
a nagy vetítőgép fény felé
ami mögül fáradt beesett szemmel néz a kiürült vászonra
az öreg vetítőgépész





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-27 10:01:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-27 10:01:05