A lejtő alján
Tudod-e milyen érzés,
Mikor rettegsz egy falat kenyérért?
Mikor hideg mar a tüdődbe,
Az ízületeidbe, a vesédbe?
Mikor minden porcikád
Nedves az esőtől,
És nem tudod,
Mikor száradsz meg?
Ha megszáradsz egyáltalán.
Mikor azért lesz este,
Hogy másnap újra éhezz,
Mikor az összeroppanni készülő gyomor
Egyre csak tágul.
Mikor ha sötét van
Alszol és fázol,
Ha világos,
Rettegsz a holnaptól és a mától.
Tudod-e?
Mikor a fagyos fólián túl,
A sötét utcán,
A saras pocsolyát szétcsapó Mercedes
Éles fényszórója a szemedbe világít,
És azt kívánod:
Ó, ha a főnökkel én is jóba lennék!
Mikor már nem érdekelne,
Hogy mit kell tenni a pénzért,
Drogot árulni, verekedni,
Kurvának lenni vagy akár gyilkolni.
Vagy csak nyugodtan végignézni,
Hogyan dühöng a főnök,
Ha az öltönyére fröccsent az agyvelő.
Mikor még ezek után is,
Csak hátra mész a boltnál,
Három napos kenyérért,
És sorba állsz, hisz előtted a szomszéd áll.
Ő a disznónak viszi.
Aztán, mikor újra búg a motor,
És ömlik a fény, de a szomszéd kutya nem ugat,
Hát felkelsz, és éhezve mész át
A kerítésen túl az ólba.
Csak egy tyúk.
Aztán három nap múlva egy malac.
Aztán mikor verés után,
Fájó tagokkal nem mersz többé átmenni.
Vajon tudod-e milyen érzés?
És ha minden remény elfogyott,
A főnököt lopnád meg.
De ők megszúrnak
És megvernek.
Mikor a pocsolya az úton meleg a véredtől,
És fázol és éhezel,
És erőd sincs felkelni többé,
Mégis túléled a hajnalt.
Mikor a cserepes ajkaddal
A véres, koszos vizet szürcsölöd,
Hogy fel bírj
Tápászkodni.
Mikor egy ocsmány fertő
Mérgezi a sebed,
Miközben eszed
A penészes kenyered.
És a huzat
Elrántja a szád,
Mikor az élet is ellened van:
Meghalnál már.
De még mindig élsz.
Megszánnak,
De senki nem figyel rád,
Senki sincs melletted,
Egyedül maradsz addig,
Mígnem belehalsz az emlékekbe,
A bizonytalanságba, a fájdalomba, a szégyenbe.
A nyomorba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-03-04 20:07:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-04 20:10:06
