harmónia-hívó


tudod barátom, napjaim csöppre-csöppjével
alkuszom,
téblábolok szépséges sétányon, nézem a fákat,
ölelnek,
bolondul nevetem - az ég a földdel összeér -
szólamot.
a tavalyi madárkát, bátor kis társamat akarom
idézni,
ő finoman, számból lopott morzsával
szeretett.
hitt bennem, mint a delfinek hajó farvizében,
barátom.
én aztán tudom a diszharmóniát zsebembe
gyömöszölve
sírni-ríni hagyni, hadd rezegjen, zsibongjon,
akarjon
gyűrve-gyömöszölve megingatni engem.
ördöngős
szavakkal pálcikázza éveim múlását, de nem írok
a halálról.
a végtelen, beképzelt ígéret lenne szájamon.
szarok én
a sorsra is, csak adj - kis szürke madárnyi -harmóniát
barátom!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-05 14:56:51
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-05 14:56:51