Te az igazat akarod...

Te az igazat akarod, én csak a szépet,
Te látni akarsz, én csak festeni a képet.
Te szikla akarsz lenni, én csak egy homokszem,
Te mindig fiatalabb vagy, én csak öregszem.
Te ellenállni vágysz, én csak kollaborálni,
Te menni végre, én meg csak állni és várni.
Te megérkeznél, mikor én már rég feladtam,
Te felsegítenél, pedig én nem akartam…
És mégis!
Az én szépem lesz holnap az egyetlen igazad,
Amit én festek, az lesz csak, mi végül megmarad.
Sziklád homokká porlad, belőlem üveg öntenek,
Te aggastyán leszel, rólam legendákat költenek.
Ellenállásod önkénnyé lesz, hódolásom békévé,
Érkezésed forradalommá válik, éltem értékké.
Én Nélküled, Te nélkülem nem lehetsz igaz,
De ha egymáshoz érünk, végül csak láng marad…

Tőled távol gyengén pislákolni jobb, vagy Veled elégni?
Eldöntöttem már: lássátok hát máglyám az égig érni…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-15 18:31:06
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-15 18:31:06