Soha többé


Láttam a rémember bitóját
Ki ezer halált érdemelt
Mellette a házat, melyből
A lelkek füstje szállt

Láttam az emberi hajhegyeket
Képen a testeket, melyeket
Hegybe tornyoztak
És nem temettek

Láttam, hol volt az emberi aljasság
Láttam a legalizált rablást
Hol a gyilok volt a törvény
Lehúzta őket az örvény

Lehúzta népüket a mélységbe
A náci szellem
Hány generáció küzdelme és kétsége
Vív még ez ellen?

Láttam, hogy hajtottak halálba
Gyerekeket és nőket
Csináltak belőlük szappant
És lámpaernyőket

Láttam akkori cipőhegyeket
S elképzeltem mind a hatmilliót
Hatmillió pár cipőt s benne az embereket
Kik féltek, kik korábban éltek, s nevettek

Ott értettem meg, mennyit köszönhetek Bojának
Anyám életét, a magamét, s egész családomét
Ott, hol láttam tetteit az emberiség aljának
S most úgy érzem, ezért nincs bocsánat

Persze jobb lenne az egészet elfelejteni
De ezt hatvan év után sem szabad
Apáról fiúra kell emlékeztetni
Még ha a szívünk meg is szakad:
SOHA TÖBBÉ !


2007.04.17.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-16 13:44:31
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-17 13:14:04