A szép kor.

Ha eljön az idő és némi szerencsével
talán még te is megöregszel,
mondhatnám úgy is, hogy
megéled a szép kort,
annak örülsz majd ha
komolyabb gond nélkül
végül ágyba tudsz bújni
minden este hétkor
és reggel ha kitúr majd
magából a jó meleg ágyad
talán lesz olyan szerencséd, hogy
a nap süti szép barnára a hátad
és élvezheted az esti naplementét,
de vajon
mi ronthatná el mégis kedvedet
ha csak nem az, hogy elhasznált,
öreg testedet mustrálod egy
a szobádban álló hatalmas
metszett velencei tükörben,
ám nem úgy, mint régen szűk baráti körben,
gyönyörködve egy milói Vénusz-ölben,
de már elhagyva és összetörten.

Hol vannak már a régi barátok? - kérded-
a fiatal, szerelmes férfiak kik érted
pokolra mentek volna hajdan,
nem hagyva téged el a bajban,
kik érted éltek és végig reméltek,
hogy egyszer megnyílsz majd előttük,
hiszen csak az volt feledhető bűnük,
hogy titokban szeretni mertek téged,
mert te voltál nekik a "királylány", a  Dáma,
ifjúságuk beteljesületlen álma.

De most, hogy a bánat melléd települ
vigasztaljon az, hogy nem vagy egyedül,
hiszen emlékeid úgy szőnek körbe,
melléd lopakodva fel a tükörbe,
-mint egy vizuális emlékkönyvbe-
és így már felidézni szívednek a múltat
csak úgy lehet mégis könnyebb,
ha szomorú, fátyolos szemedből még
kicsordulnak a boldog örömkönnyek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-04 15:21:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-04 15:21:22