Kusett

Kidobtam a vonatablakon egy színes fotót.
Ez a prepozíció.
Nem tudom, hova tart ez a szerelvény.
Két oldalt száraz, sárga füvű földek.
Nyoma sincs felhőnek, csapadéknak.
Néha megállunk, bevárjuk az ellenkező
irányból érkező járatot. Ilyenkor
a vonatajtó gépolaj szagú vaslépcsőjén ülök,
szalmaszálat rágcsálva hallgatom a tücsköket.
Vér folyik az égre, valódi vér.
Mindent ezen a piroson át látunk.
És a legfélelmetesebb, hogy nem ijed meg senki.

*

Mennyire üres a kalauz szeme. Matt,
fekete gombok.
Bábu ez a kalauz, a Halál.
Estére szürke és fekete lesz minden.
Fogat se mosunk, mert feketék a sörték,
a fogkrém és a fogzománc.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-17 15:14:39
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-17 15:14:39