Földbe gyökerezve (2)

Ölben hordtam a fényt,
mikor sötétség borult rá
s földbe gyökerezett
vadvirág-illata.
Gyógyír volt neki s nekem
éhgyomorra,  
mint hajnal-szaggatta
leheletnyi csend,
ki nem mondott vágy,
mit a szeme égre festett .

Emléke űrt hagy bennem,
elbűvöl s betölt,  
fénye egyre jobban éget.
Magamat vádolom mindenért
s ha feljutok a mennybe,
hogy újra lássam,
kérdőre vonom Istent,
mit vétettem, hogy elvette
tőlem öt.

S addig,
addig hagyom,
hogy földben gyökerezzen.
Így éltetem s így éltet,
mikor rám törnek
a kisírt-szemű álmok,
úgy érzem anyám sír bennem
s én könnyezem .





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-18 15:15:28
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-20 19:30:30