Minden megvan

(M.G. utolsó monológja)


mit keresek én itt gondolta medve  
a vadászrepülőgép kabinjában ’41 júniusában
légitámadás közben
a halmazállapotát vesztett időben
és felvillant előtte  
anyja  veron s az összes többi nő keze
a kezek melyek fogták a homlokát mikor hányt
bébé csodálkozó szeredy komoly tóth tibor lányos arca  
nézte az ingyen mozi utolsó képkockáit
s egyszerre elevenedtek meg
a baross utcai otthonuk ablakából látott napfelkelték
a kőszegi katonai alreál főalléjának
gyémánt csillogású téli fái
tulp tanár úr anatómiája az ebédlő felé vezető lépcsőfordulóban
az örök szövetséget jelző fekete kéz a vizelde falán
a trieszti öböl
a czakó tollán kirajzolódó davos behavazott látképe
az agyagos sárba tapadt csizmájának
egyhangú cuppanásai az udvar reménytelen kőkockáin
és a felhők  ólomszürkeségén meg a vastag ködön
is átderengett valami tiszta kobaltkékség
s felhallatszott egy kopott cselló maradék  húrján kitartott cisz hang mint az élete melódiája
és miközben zuhanni kezdett tudta
hogy a vereséget izgalmasabb sűrűbb anyagból szőtték a győzelemnél
s a világ hülye valószínűtlenségén túl is
érezte hogy minden csodálatosan jól van
még akkor is ha többé nem teheti a lábát
arra a lépcsőre mely a szabadság ismételt és egyben végső bizonyítéka lenne ennek a színjátéknak a végén
mert a rendező a kiismerhetetlen és  néma isten
elgáncsolta mielőtt ráléphetett volna






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-19 20:21:39
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-19 21:13:36