Posztomuszné engedelmével

az életét
tán Ki találta ki
istenem hát
barát füle
óriás szíve volt
s a remény
pálinkába áztatott
kenyér
nem azért orrontott
silbakolt és
mérlegelt magáért
mert vártában
a cigi
nem akart kialudni
holdfény világította
a patakban
az apró rákokat
hét törvény
tiltotta meg
az önpusztítás jogát
azért volt
csak szomorú
mert a lábán
a gombák
pöttyösek és mérgesek
talpától bűzlik a táj
örökké ott állt
gyönyörűn és
tévedhetetlenül
fenségesen
diszharmónikás
Dalimadár
(posztumusz dia-dal -
énekkel jajongó)
s ottfelejtett őrtornyok
mellett békén szuszogott
egy ötven éves bébikabát







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-09 08:44:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-09 08:44:45