Zsuponyó Gábor : Kettesben a Lá(b)nyommal

..
 
2836 szerző 38133 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György Károly
  Régi, benső mozi
Új maradandokkok

Bara Anna: Ha menni, menni
Tóth János Janus: Pipacsiszap
Tóth Gabriella: Álmatlanul
Bátai Tibor: bravúrdarab [east side story]
Bara Anna: tört arany
Hodász András: húsz perc
Markovics Anita: Ki útjaiban...
Kocsis Nóra: Reggel 8-tól este 6-ig
Busznyák Imre: Elveszett világ
Karaffa Gyula: Értelme a szónak...
FRISS FÓRUMOK

Miskolczi B. László 6 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Misinszki Hanna 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Konta Ildikó 4 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Tóth János Janus 7 napja
Bátai Tibor 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Boris Anita 8 napja
Szilágyi Erzsébet 10 napja
Gyurcsi - Zalán György 12 napja
Nagyító 14 napja
Ötvös Németh Edit 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Játék backstage 4 órája
Hetedíziglen 4 órája
Helyzet 4 órája
Gyurcsi 5 órája
A vádlottak padján 5 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 6 órája
mix 14 órája
Bátai Tibor 15 órája
Sáfély 16 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Fogyinapló 1 napja
nélküled 1 napja
Baltazar 2 napja
Habakukk 2 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Kettesben a Lá(b)nyommal

Magam szemeiből is tintával locsolt gerberák és petúniák nőnek. A világból kihunyt csukott szemek is beisszák a papírból szavaim. Kovácsolt vasszempillák festenek a kapu elé, s úgy fogadnak mintha hazaérkeznék Hozzád magam is.

A gyapotfelhők is horizontok mögött bujkálnak, nem vagyunk messze egymástól, apró darabjaim…
Minden nap hőségben ébreszt a fájdalom, elpocsolyásodott arcom kitépem a verítékező álmokból, s Hozzád csepegem Drága Kislányom.

A virágoknak látszólag könnyű, hisz mindig jön a kókadásra valaki, hogy fellocsolja őket szépségükért.
De ki locsol fel bennünket az életből – a tetszhalálból – ha minden nap úgy pirkadunk, hogy köteleken akarjuk látni lógva a kaszást?!

Akkor én sem vagyok különb…

Szívem progresszíven ver, halmod alá visznek a pszichedelikus dallamok. Melléd fekszem – bolondnak tűnhetek más szemében – hogy magamban Veled társalgok.

De hisz élsz bennem!

Virágaidon tündérek zenélnek éppen – békésen -, én táncolok érted különféle helyeken. S nap, mint nap közös emlékeink invokálnak, hogy keljünk fel mindketten, egymás mellett, minden nap.

Itt ülök a parcellamezőkön, mely a társasjátékban egy ’ egy életből kimaradsz ’ lépcsőt szimbolizál, de érzem, itt ülsz mellettem a zöldre festett óceán lócán. S fogod kezem a fűszálak tornyán, hol te szirom vagy, s én leveledként létezem…  

A családi parkoló tündérkútja nyughelyem, s vizet merítek onnan, hol te szabad vagy a manókkal, én börtöneim hangrácsait tépkedem, meg önmagam nem létező határait.

Látod, most is egy asztalnál ülünk…
Én – Veled…
Te – Velem…
Te – Belőlem…
S én Belőled étkezem.

Villásreggeli.
Kanalas ebéd.
Késelt vacsorák.
Életválaszték.
Élet!
Én miattad éhezem…

Neonfényű kebleidből ennyire futotta, az örökzöld fenyvesek mellett, hogy invokáljuk irigyen a másokra húzott citromsárga szerelmeket.

Hol eggyé olvadtam a földdel, darazsak szaglásszák papírjaim, bordáim halmok, kezeim-lábaim gyökerek.
Kapaszkodom Benned!

Szívem nap, mint nap részese az oszlásnak, gerincem, s koponyám kopjafa, s levágott keresztek – nem hiszek istennek - ki gordiuszi csomót kötött a tarkómra.

Tépj szét!

Tépj, ha tekergő sztrádáin trippelek, s kövezz meg újra és újra – a rezgő nyárfák alatt – hol a hársfák is hárfán harsognak mellettem, s ítélj bűnösnek, vállalom, ha csak így láthatom Kislányom:

Álomittasan, fejbe lőve a hétköznapok szürke ágyúival.

Valóságvedletten vándorlok szirénköhögött utcákon nektárjaiddal, szorgos méhek verítékező munkájaként, s ragacsosan ülök mézeként, a csend szirupjaként.

Tördelem a pepitatáblákat értelem nélkül, s kereslek Téged, életem színességét.

Érzem, hogy virágzol… S tudom, kisétálunk majd ketten a homályos kapun, kézen fogva, hol most egyedül kelek át, s nem érdekel, ha többé én sem látszódom…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-12 04:04:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 04:04:45


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-08-16 23:14   Napló: Játék backstage
2022-08-16 23:12   Napló: Hetedíziglen
2022-08-16 22:33   Napló: Helyzet
2022-08-16 22:18   Napló: Gyurcsi
2022-08-16 22:12   Napló: A vádlottak padján
2022-08-16 21:34       ÚJ bírálandokk-VERS: Csapó Angéla Váltó
2022-08-16 20:56   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2022-08-16 20:43   új fórumbejegyzés: Miskolczi B. László
2022-08-16 18:45   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2022-08-16 18:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Albert Zsolt Szén