Zsuponyó Gábor : Kettesben a Lá(b)nyommal

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38035 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Molnár Krisztina Rita
  Duinói villanella-féle
Új maradandokkok

Szőke Imre: sarki vers
Bara Anna: anya mackóban
Tóth János Janus: kor-képtelenség
Szőke Imre: skandináv krimi
Bátai Tibor: Enigma
Farkas György: Feleségemnek
Farkas György: Szerelem (jav.)
Bátai Tibor: Röplap
Czékmány Sándor: közbevetés
Bara Anna: A nemkívánatos Karácsonya
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 2 órája
Egry Artúr 3 órája
Bara Anna 5 órája
Konta Ildikó 5 órája
Szőke Imre 5 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Gyurcsi - Zalán György 14 órája
Tóth János Janus 16 órája
DOKK_FAQ 23 órája
Zsolt Szakállas 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Farkas György 2 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Szilasi Katalin 5 napja
FRISS NAPLÓK

 hozzá lehet szólni 27 perce
Baltazar 1 órája
Etzel Mark Bartfelder 14 órája
nélküled 15 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 16 órája
Hetedíziglen 20 órája
Ötvös Németh Edit naplója 22 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
mix 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
törmelék 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Kettesben a Lá(b)nyommal

Magam szemeiből is tintával locsolt gerberák és petúniák nőnek. A világból kihunyt csukott szemek is beisszák a papírból szavaim. Kovácsolt vasszempillák festenek a kapu elé, s úgy fogadnak mintha hazaérkeznék Hozzád magam is.

A gyapotfelhők is horizontok mögött bujkálnak, nem vagyunk messze egymástól, apró darabjaim…
Minden nap hőségben ébreszt a fájdalom, elpocsolyásodott arcom kitépem a verítékező álmokból, s Hozzád csepegem Drága Kislányom.

A virágoknak látszólag könnyű, hisz mindig jön a kókadásra valaki, hogy fellocsolja őket szépségükért.
De ki locsol fel bennünket az életből – a tetszhalálból – ha minden nap úgy pirkadunk, hogy köteleken akarjuk látni lógva a kaszást?!

Akkor én sem vagyok különb…

Szívem progresszíven ver, halmod alá visznek a pszichedelikus dallamok. Melléd fekszem – bolondnak tűnhetek más szemében – hogy magamban Veled társalgok.

De hisz élsz bennem!

Virágaidon tündérek zenélnek éppen – békésen -, én táncolok érted különféle helyeken. S nap, mint nap közös emlékeink invokálnak, hogy keljünk fel mindketten, egymás mellett, minden nap.

Itt ülök a parcellamezőkön, mely a társasjátékban egy ’ egy életből kimaradsz ’ lépcsőt szimbolizál, de érzem, itt ülsz mellettem a zöldre festett óceán lócán. S fogod kezem a fűszálak tornyán, hol te szirom vagy, s én leveledként létezem…  

A családi parkoló tündérkútja nyughelyem, s vizet merítek onnan, hol te szabad vagy a manókkal, én börtöneim hangrácsait tépkedem, meg önmagam nem létező határait.

Látod, most is egy asztalnál ülünk…
Én – Veled…
Te – Velem…
Te – Belőlem…
S én Belőled étkezem.

Villásreggeli.
Kanalas ebéd.
Késelt vacsorák.
Életválaszték.
Élet!
Én miattad éhezem…

Neonfényű kebleidből ennyire futotta, az örökzöld fenyvesek mellett, hogy invokáljuk irigyen a másokra húzott citromsárga szerelmeket.

Hol eggyé olvadtam a földdel, darazsak szaglásszák papírjaim, bordáim halmok, kezeim-lábaim gyökerek.
Kapaszkodom Benned!

Szívem nap, mint nap részese az oszlásnak, gerincem, s koponyám kopjafa, s levágott keresztek – nem hiszek istennek - ki gordiuszi csomót kötött a tarkómra.

Tépj szét!

Tépj, ha tekergő sztrádáin trippelek, s kövezz meg újra és újra – a rezgő nyárfák alatt – hol a hársfák is hárfán harsognak mellettem, s ítélj bűnösnek, vállalom, ha csak így láthatom Kislányom:

Álomittasan, fejbe lőve a hétköznapok szürke ágyúival.

Valóságvedletten vándorlok szirénköhögött utcákon nektárjaiddal, szorgos méhek verítékező munkájaként, s ragacsosan ülök mézeként, a csend szirupjaként.

Tördelem a pepitatáblákat értelem nélkül, s kereslek Téged, életem színességét.

Érzem, hogy virágzol… S tudom, kisétálunk majd ketten a homályos kapun, kézen fogva, hol most egyedül kelek át, s nem érdekel, ha többé én sem látszódom…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-12 04:04:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 04:04:45


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-01-20 14:34   Napló: hozzá lehet szólni
2022-01-20 13:57   Napló: Baltazar
2022-01-20 12:43   Napló: Baltazar
2022-01-20 12:27   Napló: Baltazar
2022-01-20 12:21   NAGYÍTÓ /egryartur:Hónuk alatt/
2022-01-20 11:37   új fórumbejegyzés: Egry Artúr
2022-01-20 09:50   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2022-01-20 09:50   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2022-01-20 09:48   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2022-01-20 09:46   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita