(feléd nyújtja)



húzok egy vonalat, mondjuk, hogy az élet.
térdelj ide mellém, ez a napos oldal.
én oda is szoktam, ahol kicsit félek,
sötétben a hideg tele nyirkos porral.
ne unatkozz velem, legyen ez egy levél.
vagy akkor már tölgyfa, rajta szarvasbogár.
olyan magasan lesz, amit gyerek felér,
de ne érinthessük, majd ő minket csodál.
elárulom neked, láttam ilyet halva.
egyszer magasra szállt, apukám kezébe.
de ez nem ugyanaz, megvan mindkét szarva,
teszek inkább kezet a szárnya helyére.
most már megfoghatod, látod, feléd nyújtja.
játsszunk anyást apást, nem baj ha csak aszfalt.
ha majd jön a zápor, áttesszük a múltba.
rajzolj most már te. két széket, ágyat, asztalt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-19 22:17:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-19 22:17:44