az ikon



egy templomkert temetőillatában kellett ráakadnom
arra aki örök életre elpusztít keresztet vetek
és szőrös tenyeremben érzem a csiklandozó szegeket a megőrülés tompít
megszoktam hogy nekem semmi se elég borzasztó
ha már nem férek anyám ölébe és senkiébe

úgy próbálok uralkodni a rosszon hogy magamévá teszem
szidom anyád hogy megszült bár én is ugyanilyenre szülnélek
egyre kevésbé tudok különbséget tenni bánatod és bánatom között
kirángatom a gyökeredet hogy belőlem nőj ki az én torzképemre
ez ám a teremtés hittanár kisasszony

és ahogy a korcs kutyák párosodásából egyre korcsabbak lesznek
úgy minket se érdekel semmi az épphogy megkönnyebbüléses orgazmuson túl
minden kisüléssel ezer darabra hullsz és egyre kisebbé állsz össze
nem nagy dicsőség hogy bárkit könnyen megkapok és akárki megkaphat
unalmassá válik hogy csak futólag és tócsákban találkozunk pazarlunk

és már mocskos is hiába akarok lenni fel se tűnik olyan mocskos a világ
és benned a jóságnak sem örülök mert csak látszat lehet
nem hiszem el már a gyerekségedet sem kibúvó a felelősség alól
ezért sípoltattam halálra a gumikacsáidat
csak azt tudnám kiirtani belőlünk hogy a szeretés méltatlan az emberhez

megszoktam a hazugságot már mindent fordítva értelmezek
és az ellenkezőjét kérem annak amit akarok
te pedig felebaráti szeretetre igazságra hivatkozva akarsz tönkretenni
ne csodálkozz ha minden régi szeretőmet megtartom melletted
a keresztény morál tiltja az elhagyást csak részekre hivatkozunk

a tudattalan szelektál és elégedetten takarózik a jó ízléssel nyírt frizurákkal
lobogva sietnek a városi utcán mindennél fontosabb ügyeik karamboloznak
mások mindennél fontosabb ügyeivel nevetnem kell hisz
se tét se elrontási lehetőség már minden veszve csak cirkulálunk
a penitenciám oltár elé letérdelni pap kurváját becézgetni tízszer hús-szor





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-12 09:43:48
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-12 09:43:48