Az elfáradt gyúró balladája



          Imádom a friss kislányos combokat
          simogatni és masszírozni szépen
          (náluk jobban már csupán az ajkakat
          imádom izgatni, benyúlva mélyen)...
          Hisz én: Masszőr-Művész vagyok, igazán!
          Nem csupán valami köcsög gyúró!...
          Elindítottam őket a Gyönyör Útján!
          (Akár egy valódi beavató.)


          De ők csak egy vénülő bácsikát
          vélnek látni, első pillantásra...
          Mikor azonban testük megsimítják
          ujjaim: ráéreznek a varázsra!
          Utána meg dühösek a varázsló
          kéz és ujjak huncut "gazdájára"!...
          (Kirúgnak vadul, mint az ostorozott ló!)
          Méreg lesz nemvárt kéj varázslata!...


          Belefáradtam már a hálátlan
          "lenézett varázslóbácsi"-szerepbe.
          Öregszem, már kezem is bizonytalan...
          Marad: nyugdíj és a lánykák emléke!
          Éppen Engem gyűlölnének e "nővé
          érett" lánykák, ifjúkoruk miatt?
          Csak nem az a probléma: nem eléggé
          volt "mélyrehatoló" a "gyakorlat"?


       Ajánlás
          Hercegnő, méltányold gyúróbácsink
          erényeit és eredményeit!
          Bűneit pedig talán mégis mentik
          "elcsúszások" korunk rossz divatjain!...

        





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-24 11:16:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-24 11:16:25