Fövényi Sándor : A folyó


 
2841 szerző 39121 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 2 órája
Ötvös Németh Edit 3 órája
Mórotz Krisztina 3 órája
Gyurcsi - Zalán György 5 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Kosztolányi Mária 6 órája
Bara Anna 8 órája
DOKK_FAQ 10 órája
Serfőző Attila 10 órája
Bátai Tibor 12 órája
Tímea Lantos 13 órája
Szakállas Zsolt 16 órája
Duma György 18 órája
Misinszki Hanna 18 órája
Vadas Tibor 18 órája
Albert Zsolt 20 órája
Pataki Lili 20 órája
Tamási József 1 napja
Paál Marcell 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Minimal Planet 10 órája
Sin 11 órája
Conquistadores 11 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 12 órája
Metz-Művek 12 órája
Hetedíziglen 15 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 2 napja
nélküled 2 napja
Az amazonok rejtett zugai 2 napja
Baltazar 2 napja
Bara 2 napja
különc 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fövényi Sándor
A folyó

lehet, nektek csak egy név a Duna,
pedig mintha az ég aludna benne,
a medre az ágy, és néha oly lágyan szólít,
hogy különös vágy bódít,
mert nyárasszony térdig felhajtott szoknyában,
lábal a partmenti sodrásban,
ilyenkor meleg a víz, akár a szív
mielőtt őszbe pihenne.

nekem tavasszal a legszebb,
ha a száraz nádlevelek a szélben zizegnek,
és a sárga furulyák bugája,
rigófészkek puha dunnája,
bennük ezernyi éles tőr, a sok éhes csőr,
s ha csitul a zsivaj, pár vad hullámtaraj,
tollnövesztő csendre himbálja őket.

egy kőhányáson szoktam ülni,
onnan nézem ahogy a teherhajók Pest felé dohognak,
este, mikor jelzőfényeik felragyognak,
vöröses szalagok futnak a fodrokon,
kinn a fűzfalombokon megpihennek,
majd tovább sietnek,
lángra gyújtva az ártéri őzek szemét.

mégis, talán a téli folyót szeretem,
mikor fölötte hófehér sirályok szitálnak,
és a nyárfák agancsairól rebbenő kárókatonákat
vijjogva szidják, ha azok halat találnak,
már mindenütt a dér az úr,
a hidegtől néhány csillaggomb meglazul,
- a vízre csusszan az ég sötét kabátja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-06 16:00:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-08 15:24:09


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-04 02:05   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-04 01:07   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 01:00   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-04 00:38   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-03 23:26   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 23:25   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 22:46   Napló: Bátai Tibor
2025-07-03 22:22   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 21:59   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-03 21:59   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária