Macska Karma

A fele bele kilógott –

Elképzeltem, milyen neki az alkonyat.

Cica volt, csak gyerekcica -
napról napra türemkedett a bele.

A földön húzta, mint esküvős
konzervdobozokat a kis Fiat.

Szenved, mondták a gyerekek,
ez nem állapot, hogy
jól eszik és alszik a fotelban,
maga mellett pihentetve beleit.

Akkor utáltam meg, amikor
ötödször hittem, hogy kiszenvedett.

Azt gondoltam, majd óriásira nő,
s az ajtón még befér szegény,
de kimenni többé nem tud,
és én hányok majd, ha meglátom
a hurkát, ami a seggéből…
- nem tudtam szeretni már -

Macskává és gyilkossá váltam általa,
magamért gyűlöltem őt,
a hülye élni akarás miatt,
hogy meghalhatna ingyen,
de az én lelkem kell neki fizetségül,
hogy halott legyen.

Depresszió elleni gyógyszereket adtam neki, pedig
szemmel láthatólag nem akarta ezt.

Kómában feküdt
egy napig, szaporán szedte a levegőt,
de enni már nem kívánt.

Aztán letakartam a szemét,
de a rongyon keresztül is láttam
összeszűkült pupilláját.

Emeltem a követ, mint egy kibaszott
nagy Atlasz, álltam fölötte tehetetlenül,
míg a gravitáció
az ördög oldalára nem állt.

Nem néztem összetrancsírozott
fejét,
szerda délután kapartam el, nyávogva és
mégis csöndesen.

Emberré tett az istentelen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-16 11:02:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-24 08:32:07