karácsony



                                „bűnei megbocsáttatnak, mert nagyon szeretett”*





kislányomnak nevezel ettől úgy érzem magam mintha
karamboloztam volna egy játékvonattal
arcod ez a plasztikai sebészeti tankönyvábra
csupa gondoskodással töréstesztelt nem mentem át
életben tartott agyhalott szerelmem természetes úton fogant
a szív már nem nagyon hasonlít önmagára
a benne lakóktól távol kellene megszabadulnom tőle


felhívtam figyelmedet hogy akassz a nyakadba
fokhagymafűzért ellenem
ez az aktus mégse fogja eltüntetni fenekedről a ráncokat
de követelem a kéjgázt lufimelleidből
keményre gyúrom befestem őket és felakasztom
a köztéri karácsonyfára
láttára szenteltvízbe fojtják magukat az angyalok


a fenyőnél kereslek majd ahol megismertelek
vigyázz kurvarezervátum áram alá helyezve
letapogatós vírusellenőrzés megszokásból felületesen
készülj a sorsdöntő küzdelemre önmagaddal
vagy csak várjad a májust várjad tovább
hátha magától terem méz a fokhagymádra és szádra száj




*(Lk 7,36-50)





2103





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-15 11:23:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-16 08:52:22