Zsuponyó Gábor : Irodalmon kívüli

..
 
2836 szerző 38125 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György Károly
  Régi, benső mozi
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Pipacsiszap
Tóth Gabriella: Álmatlanul
Bátai Tibor: bravúrdarab [east side story]
Bara Anna: tört arany
Hodász András: húsz perc
Markovics Anita: Ki útjaiban...
Kocsis Nóra: Reggel 8-tól este 6-ig
Busznyák Imre: Elveszett világ
Karaffa Gyula: Értelme a szónak...
Csapó Angéla: A reményhez
FRISS FÓRUMOK

Vasi Ferenc Zoltán 9 órája
Vezsenyi Ildikó 11 órája
Gyors & Gyilkos 15 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Miskolczi B. László 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Boris Anita 3 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Szilasi Katalin 7 napja
Gyurcsi - Zalán György 7 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Nagyító 9 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Farkas György 12 napja
Albert Zsolt 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 8 órája
Etzel Mark Bartfelder 8 órája
Kicsi Ólomkatona 12 órája
Zúzmara 12 órája
Conquistadores 13 órája
ELKÉPZELHETŐ 13 órája
Gyurcsi 13 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 16 órája
Habakukk 17 órája
mix 21 órája
Sáfély 21 órája
A vádlottak padján 23 órája
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
az utolsó alma 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Irodalmon kívüli

álmok járnak önelégületlenségben
s kelnek a porszőrös utcákon
nyomdokaikban kátyúk
hogy harcoljunk, meg küzdjünk
a belénk táplált álmokért

a köldökzsinór elszakadt…

unni már
hogy a psziché is csak emésztőrendszer
szó és szar is egyre megy
meg egy helyre
nem többször
csak egyszer

olyan, mint a csatornaszag…

az irodalmon kívül írni
csak azt ami jön
színnel írni
meg szín nélkül
zsírkréta csak mind
amit felver majd az eső

a betonváros a vázlatokat fecnikre tépi
tervezni álarcot
bűnözni is
meg vegetáriánusnak lenni
mind ahányszor harapnak majd
tisztességesnek lenni
adakozni
hogy majd a rászorulók helyett
elverjék az adományokat
az öltönyös faszok

érzelmesnek lenni továbbra is
meg tisztességesnek
s lenni akkor is
ha ürülékből van
és nyakig ér már az egész város

psszt…

csak nyelni
nem baj, hogy szembeszél
csak hugyozni tovább
s nézni a város pisztolycsövét
inhalálni zaját
nyelni az összemosott színeket a tájban
hagyni, hogy indigózzák olcsóságaink
meg nyomorúságaink
ne tűnjünk ki
jobb sablonnak lenni
bégetni tovább a nyájban

legelni
s iratkozni önismereti tréningre
venni egy kis agyszappant
hagyni
hogy mossanak tovább
a lila alkony-sötéttel

hagyni póznákon teregetni lelkek anatómiáját
a negyedikről öntenek nyakon moslékkal
de csak hordani tovább álszent szüzek glóriáját
mintha mások lennénk
s nem zavarna senkit
ez az egész

csak szemet hunyni
térdepelni tovább
öltönyös faszokat ’ szopni ’ újra
megaláztatni magad
hogy aztán verjék az arcodra
csak kisétálni boldogan az irodából
markokban tízezrekkel
majd formába hozni olcsó ribanclelkeket
s tettetni továbbra is
hogy amit más tudna adni
az nem kell
mert mekkora bűnt követ el
ha zöld gerinces cigarettával kínál
s kár ülni mellé a párkányra feszes seggel
csak invokálni hiába
hogy milyen nézni is
szürke betonkérgét a valóságnak
s lapozni impulzuslapokat
melyekből sorra tépik majd a verseket
s nem többször
csak egyszer
csak egyszer nézni az ablakokba mélyen
nézni ahogy derékig ér az éjszaka
s minden alkalommal fuldoklik a Hold
a fényében
újra és újra

nézni tabuhártyás szemekkel
ahogy mindenki leszarik mindent
öncélú magányban locsolni tovább
bőreinket a mocskos lámpafénnyel

betakarva a csillagos eget…

nem foglalkozni soha semmivel
az éhbér az előszobában a csekkekkel veszekszik
s együtt marcangolják a küszöböt
odavisítanak néha
melyre fújva egy leheletnyi füstöt
attól megnyugszanak
nem éhes már senki?
továbbra is jóízűen szarni más taposómalmába
meg álmába olyan
mint észre sem venni
hogy köpnek ránk
mi meg magunkra
meg egymásra
kire legbelül féltve gondolunk
mintha élnénk mégis
egy széthullott törzsként
s írunk tovább
csendesen
az irodalmon kívül
egyetlen
iroda lomként…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-21 11:11:02
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-21 11:11:02


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-08-12 03:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Misinszki Hanna Ballada Vastagh Margóról
2022-08-11 23:14   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-08-11 22:18   Új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2022-08-11 22:08   Új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2022-08-11 21:01   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2022-08-11 19:51   Napló: Kicsi Ólomkatona
2022-08-11 19:23   Napló: Zúzmara
2022-08-11 18:24   Napló: Conquistadores
2022-08-11 18:17   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-08-11 18:14   Napló: ELKÉPZELHETŐ