El kell mondanom...
El kell mondanom neked –
gyöngyszemedben gyertyaláng gyullad
úgy figyelsz, majd’ megégetsz –
El kell hinned nekem
hogy én a világért se
soha-soha nem bántanálak
akkor se, ha szomjazna a Duna
és csak a te zubogó véreddel lehetne megitatni
Fekete sáros bakancsok járnak az utcán
hóra nem léphetnek, mert meleg van
(jaj, ahogy nézel!)
súlyuk alatt szétroppannak a száraz falevelek
Ne sajnálj, mint szokták a szűz színű bárányt
ha elviszi a farkas –
én nem vagyok ártatlan
Elmondtam.
Apró vagyok
nyitott tenyered fölött lebegek –
várok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-12-20 23:44:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-20 23:44:50
