Miért az élet...

Miért az élet sakkozik velem
Mikor én nem játszom szívesen az életemmel?
Az értelmem tökéletes; tökéletes, tehát gömb
Talán ezért gurul el rendszeresen
Hazugságaimat mind tőletek tanultam
A hitem ügyefogyott, nem kopog, benyit
Szoba-világom, ahogy van idegesít
És a racionalisták is mind hazugok

Szenvedek. Toporgok. Kínomban tanulok.
Amit látok. Szelektív hulladékgyűjtés.
Bízom, hogy örökké úgysem maradok
Az öröklét talán nem is állna jól nekem
Ezért leakasztok egy egyenruhát
Nevem, számom jól olvasható
És itt maradok köztetek,
Mert már nem tudom, mi lenne jó

Dühöm kalapács, nyugalmam puha párna
Rácsapok ujjadra, a kettőt kombinálva
Dühömre káromkodsz, nyugalmam meg sem érzed
Az én értelmem kerekebb, de a tied nagyobb
Kis golyó, nagy golyó, kis magány, nagy magány
A haza hív, hazudom. Hazafutok, felöltözök
Hanyatt fekszem, a torkom védtelen, harapd!
De senkit nem érdekel az én vérem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.