újszülött szabadnak

poros szívemben mennyország lakol
valami kinti idegen pokol ás itt
érvényteleníteni szép meséimet
álmomban az ismeretlen férfivel volt
csak jó és szép a valóság szörnyűség
mely idomítana de meg nem török
mert szívemben az elemi ösztönök
erősek s távoli csillag vonzása
teszi otthonossá felé dobbanását
a körülmény mindig a borzalom itt
munkára fogna meg másokért élni
kényszeres küldetésbe tuszkolna
s én sétálva akarnék szemlélődni
nyaggatnának szomszédok rokonok
s mintha isten is elvárná tőlem
hogy egy kötélen balanszírozzak és
legyek jó mikor nem akarok jó vagy rossz
lenni csak maradni újszülött szabadnak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-24 10:12:15
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-24 10:12:15