Város az ég alján

Láttam várost az ég alján
naplementén fényeskedve,
nem láttam még úgy semmit sem,
mint amilyet akkor este.
Ahogy fürdőzött a város
vérben, az alkonyi égen,
szárnyával verdeste szívem –
összevérezett egészen.

Szárnya volt neki a vágya –
benne lüktetett a lelke,
nem láttam úgy addig semmit,
mint ahogy ott, akkor este.
Ezer sebből vérzett, amint
az a nagy kéz lefestette,
s miközben kifolyt a vére –
engem festett szép veresre.

(2009. 10. 14. valóságos látomás volt)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-03-05 19:18:44
Utolsó módosítás ideje: 2014-03-05 19:18:44