A TÉKOZLÓ

Én, igen, a tékozló voltam.
Messzire kóboroltam holtan.
Álmomban megszólított hangja:
Számomra Kánaánt akarta.

Negyven évig bolyongtam tétlen.
Tengődtem vízen és kenyéren.
Sivatagi mókuskerékben –
Perzselt a magány és a szégyen.

Kígyók vadásztak kincseimre.
Halálfecskendő ereimbe
Lőtte a kábulat varázsát –
Elbuktatva dzsédzsós vagányát.

Lassan ocsúdtam: a cicvarek!
Fogyott pénz, anyag, s a haverok
Lepattantak mellőlem szépen –
Parkettán csücsültem a téren.

Akkor azt mondtam én: "Felkelek,
Apámnak házához elmegyek!"
Vége lett a vakrepülésnek –
Ölelő karjában már nem félek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-04 20:26:29
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-04 20:26:29