Szétvetett lábaid közt

aztán kinyitottad a ház kapuját
lépcsőről lépcsőfokra csókoltál
toltál egyre feljebb
lábam közt a nadrágon át simogattál
és nedvesség csillogott ajkadon
tekintetedet hályog vonta be
nyelveddel minden fogamat megszámoltad
úgy döntöttél az ágyra
nem én akartam
elnézted hogyan vetkőzöm le
egy ügynök szemével
mustráltad minden ízem
összesimultunk
oly cseppfolyós volt minden
nedvesen tapadtunk egymáshoz
remegtél
először éreztem engem is szeretnek
a mozdulatok eggyé olvadtak
elfojtott zihálás fröccsent a falakra
hasadat arcomhoz emelted
magadba fontál megfeszült testtel
aztán hanyatt feküdtél
két kezed fejed alá csúsztattad
szétvetett lábaid közt
elveszve lángoltam






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.