Egyszerû szépre vágytam

Misztikus vonalpontok sikítanak utánam:
- Fogd a szádat! Minek beszélnél? -
Féktelen fékek saját fékjeim törnek uralkodásra
áttört sorompóim átjáróira zokog a téli nap
havas sugárkönnyeit rámszórja. Hiába,

Vallok

Mert hát el kell mondanom végre
hogy én egyáltalán nem akartam az lenni
ami vagyok

- és az se amivé tenni akartak régen
és az se amivé mostanra tettetek -

Én kérem csak valami egyszerűségre
egyszeri szépre vágytam
s néhány verset megírni

Verset a barátaimnak,
lányoknak s később az asszonyoknak,
a hegycsúcsot el- és el nem érő alpinistáknak
és a tesztoszteron-tömör kigyúrtak egyentetovált sorainak,
végzett és be sem jutott egyetemisták,
valamint újkori élhetetlenek
s a lakatlan lelkű szegények tömegeinek -

Mindenkinek   mindenkinek   mindenkinek

Most, hogy a Körből már kiálltam,
csak misztikus vonalpontok sikítanak utánam
áttört sorompóim átjáróira zokog a téli nap
s havas sugárkönnyeivel fürösztene tisztára -

Tudom, látom, Mélyen Tisztelt Külvilágom:

hiába
hiába





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.