Cseles Day
ott voltam…
az udvarra tereltek között
komoly árnyak dõltek egymásnak
az udvar, ezé a gyáré, ezé a földesúré
ezé a nyáré
ott voltam, egyszerre és részletekben
és láttam szimatoló pókokat
értelmes félelmet
szegett fejeket
jöttek
azt mondták, tornázzunk
bandi bá mellettem hajolt földig
öreg fa a viharban
gondolt a hûtlen mári nénire
hogyan alhat most a fû alatt
csakrapontot fogni
vezényeltek
a program gazdái õk
gazdájuk a program
amott az õsz tincseivel
kövér nõ lihegett bele a kékbe
ami mindenhol villogott
tejet akar hazafelé venni
macskái véknya behorpadt már
sokszor üres az a kis piros tál
és le meg fel
törzskörzés
nyak körzés
hullatánc
ott voltam
nézte a fõnök ezt a bált
szíve bepárált könnyeitõl
micsoda jó ember, ki sorstalanokat így szán
hát igen…
dörgölõdzött lelkéhez a kéjes
személyes jó cselekedet
béla, na ja, õ
éppen csuklókörzés
kisfia kórházban, az asszony apjánál laknak
most térdrogyasztás
rogy a térd
homlokukon ugró fénypontok
a Napból
jaj, a nehéz Napból
nincs irgalom, hát nincsen
az izzadság átpiroslott rajtuk
kapkodva levegõ be
kifúj
néhány másodperc
aztán vissza mind a mûhelybe
ráncosan, rettegve
jól tornáztunk-e?
a mercibe beültek az angyalok
máshol is kellenek
megmentõ tanokat vinni súlyos
felelõsség
halleluja ily nehéz terhet hordóknak
benn, a személytelen semmiben
az egymásba érõ kínban és megszégyenülésben
zörögni kezdtek a szerszámok
kattogni kezdett újra
a halál napját számláló
ketyegõ, nagy óra
a füstös, erezett
falon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-09 14:07:53
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-09 14:07:53
