ha magadnak megmentenél



anyu sosem ült asztalhoz
azt hittem azért mert nincs elég szék
majd amikor már mindenki evett
sorra vette amit mi gyerekek hagytunk

én is így lennék veled
nekem elég az amit szeretek benned
ami egy régi versemben almahéj
ami egy másikban babérlevél
a mesémből a nemesített rózsa szára
én lennék a hangya akit ujjbegy közé
csippentett a kisfiú
megmentve hogy legyen titkos társa

amit nekem hoznál senki nem venné észre
mert azt eddig is lesöpörte az asztalról
egy kéz éle egy másik kéz tenyerébe






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-10 10:38:56
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-10 10:38:56