Mono-poli

Egyedül vagyok, ezt eddig is tudtam,
de most döbbentem rá, hogy mindig egyedül is leszek.


Jönnek a nők egymás után, ágyból ki, ágyba be,
kisebb-nagyobb időközönként,
szarok rájuk, nem érdekelnek akkor se, ha egyszerre.


Mászkálnak rajtam, alagútjaikon átmegyek,
mégis végig kívülálló maradok,
aztán, mint a bogarakat, az összest leseprem.


Ha ez még nem kiégés, akkor az mi?
Ha majd könyörgök, hogy molesztáljanak?
Hiszen már most is megkönnyebbülés kosarat kapni.


A saját társaságom is egyre terhesebb.
Mondjátok, mit csináljak, ha nem szeretek senkit
annyira, hogy csak vele legyek?


A poligámia sem segít -
annak a bizonyos közös lónak a helyzete.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-03 09:57:56
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-03 09:57:56