Mo(c)sadék

Megütköznek ezen,
hogy lenyűgözve teszem,
megindultam
azon, hogy felvidultam,
letargiában vagyok,
ettől egy patáliát majd csapok,
ha könyörgésed elszomorít,
megpróbálom megtorolni,
remélem, hogy nem haragszol,
elvárom, hogy ne panaszkodj,
a szeretetért megszakadok,
bár valamin fennakadok,
ha a jóság beözönlik,
illene tán megköszönni,
ajánlatos triumphálni,
mert én foglak inszinuálni.

Ne borulj ki velem,
mert ezeket rosszul viselem,
engem békén kell hagyni,
kiborít a mérsékelt hang is,
ha érne egy kis sikerélmény,
magam kiherélném,
próbálnál a lelkemre hatni,
de tiszta szeretetből irtalak ki,
senkire se vagyok figyelemmel,
mert attól vagyok csak egyre idegesebb,
ebben az a csodálatos,
hogy semmi sem bocsánatos,
azért vagyok ideges,
mert nagyon sokszor kilengek,
akkora a sérelmem,
elvárom, hogy ne védekezz.

Most megmutatom,
magadon hogy ne uralkodj,
erre nagyon ráfeküdtem,
beindult a látens üzem,
ha szeretnél meggárgyulni,
ideje betársulni,
tülekedsz,
mert itt dominál az üres fej,
az lesz elmeroggyant,
akinek ehhez kedve szottyan,
aki nem eléggé értelmes,
az nem ismer félelmet,
senkire se vagyok figyelemmel,
idomítom a TIR-exeket,
eltanácsolom,
akin azt látom, hogy nem halálosztó.

Mellettem fázol,
mert a lelkedbe gázolok,
engem nem vesz be a gyomrod,
bárkit letaglózok,
nagyon könnyen megvadulok,
remélem, hogy eltanulod,
agresszív vagyok,
sokakat megsiratok,
esküszöm,
hogy bármilyen provokációnak felülök,
ne keveredj velem összetűzésbe,
mert tönkreteszem az önbecsülésed,
nem kényszerítelek feladásra,
inkább elkaszállak,
rólam nem fogtok jót hallani,
de hogy miért, arról fogalmam sincs.

Néha ok nélkül vérengzek,
mindent kudarcként élek meg,
sajátosan értelmezek,
így minden egyre képtelenebb,
ettől olyan frusztrált vagyok,
mitől jobban utálhattok,
merőben térek el,
mert semmi nem érdekel,
sértettségem föl nem oldott,
összeomlok,
valami elszakadt bennem,
felakadt a lemez,
önmagam sem kímélem,
így másokat is elintézek,
nagyon gyakran bepöccenek,
ezért leszek erkölcstelen.

Az örömtől eszem vesztem,
a kalapod megemeled,
semmit se fogok megoldani,
így akarok besokallni,
én vagyok itt veled: őrült,
nem az, aki veled örült,
nem tudod, mi egy állat vágya,
így nem lehetsz rám hatással,
tündérmese lesz,
ha hülyére verlek,
azt érzed, hogy fanyar vagyok,
ha egy kicsit haragtartó,
ha nem veszem be a gyógyszerem,
nem számítok jófejnek,
annak vagy betudható,
ami miatt bárkit leszúrhatok.

Nem hiszem, hogy önteltté tesz,
ha lenézem a söpredéket,
én vagyok a kőkemény ember,
akihez ti föl nem érhettek,
megháborodok,
ha a tettvágy fokozott,
hozzátok a defibrillátort,
úgy látom, ezek reptiliánok,
nem szeretik az ostobák,
ha valami oktrojált,
mindent megoldani vágyót
felrobbanni látok,
ha haragom kimerül,
akkor leszek ingerült,
gondolkodásom lomha,
viselkedésem otromba.

Ha valaki meghibban,
körülötte minden elsikkad,
ha nem érzem a bánatod,
a fejedre rábaszok,
bennem nincs felelősség,
az erőszakot betetőzném,
szerintetek gonosz vagyok,
de ne engem okoljatok,
én egy kicsit fogalmatlan,
talán nem is olyan nagy baj,
halálhíred rémisztő,
de elmarad egy igényszinttől,
a megoldás optimális,
ha terrort látsz, jól irányítsd,
nem tesz bizonytalanná,
ha látok egy bitón akasztást.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-14 10:47:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-14 10:49:25