Végh Tamás : Takarásban

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 8 órája
Farkas György 9 órája
Cservinka Dávid 10 órája
Filip Tamás 20 órája
Tóth János Janus 21 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 32 perce
A fény nem publikus 42 perce
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 5 órája
Gyurcsi 5 órája
Jószándékú párbeszélgetés 8 órája
A vádlottak padján 8 órája
Hetedíziglen 21 órája
az univerzum szélén 21 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Takarásban

„Meghalt. De ennek nincs hírértéke
Elgépiesedett világunkban,
Hol a részvét is a győztesé lett,
S rátaposunk az elhullottra.”
/Ribka Zoltán: Az öreg csöves/







I.
Nézem a földet.
Fegyelmezett hangyaseregek
Menetelnek valami ismeretlen
Kényszernek engedve.
Minden kapavágás nyomán
Foszlik a boly, ám rövid tétovázás
Után, újra szalad, rohangál
Látszólag fejetlenül, de másnapra
Már újjáépített járatok, alagutak
Szelik át a kerti ösvényeket.
Dacol az emberrel, széllel,
Él, rendelt feladata szerint.
Összetartó, szorgalmas munkásként,
El nem hagyva a fáradtat,
Az öreget, az elmaradót, fogja,
Óvja a közösség minden elemét.
Nem magának épít, gyűjt és tartalékol.
Egy nagyobb,- látszólag érthetetlen cél-,
Megvalósítására fordítja erejét.
Legyűrhetetlen.
Naponta lerontod, s ő naponta épít.
Nem gyárt hozzá elméleteket
És korszakos, nagy eszmerendszerek
Pókhálóiban sem vergődik védtelenül.
Meghagyja ezt nekünk,
Fejlettebb, felsőbbrendűeknek.
Bokrosítsuk bátran poklainkat,
Hulljon csak a könny, verjen zápor,
S tépjen szét minden épített rendet
Bomba vagy eltitkolt összeesküvés,
Hibátlanul tálalt média-moslékkal
Teljen a tál, s az idő naponta,
És a feledés leplei lepjenek el
Bennünket leplezetlenül, s kérdőjelezzünk
Meg minden törekvést, mely önmagunk
Feltárására, utunk eredetére,  céljára irányul.
Nem kell nekünk a múlt-alap.
Zavarba ejtő lenne, ha mégis kiderülne,
Valami titkolt tény, kényes rendellenesség.

II.
Mindenütt teret nyertek az óvatos,
Illedelmesen tudományos, tapintatos
Megfogalmazások. Sehol egy határozott
Mozdulat, érveréssel megtámogatott,
Felvállalt állásfoglalás. Még a bizonyosnak
Látszó tényeket is susogva lengi át
A félelemből kinövő, óvatos megfontolás.
Legendátlanító esszék tompítják tovább
Az agyonszapult közgondolkodás
Véletlenül épen hagyott maradékát.
Szabad a pálya.
Sorskinövésedet, mint beteg szervet
Átoperálják, szabványosra alakítják,
Kényelmessé teszik, komfortossá,  
S nemzetközi fórumokon vállalhatóvá.
Nem válsz majd így gúny tárgyává,
Mert ugyan ámuldozva ki csodálná  
A szürke legújabb ányalatát.
Nincs benne semmi rendkívüli.
Hiszen te minden rendeletet kérdés,
Kétkedés nélkül elfogadsz, meghozol, aláírsz.
Sújtson, érintsen az hátrányosan bárkit.
Lehetetlenüljön el ott, ahol él, nem számít.
Csak a gépezet működjön hibátlanul.
A százszor oldalba rúgott valóság már
Flagelláns ostorcsapásaidba beleájult.
Nem látja többé, hogy múzeummá
Rendezed be maradék lehetőségeidet,
Hogy jó pénzért körbevezethesd
A külföldi látogatókat, bemutatván  
Elherdált, elodázott, álmainkat.
Azok, majd mosolyognak rád,
S megdicsérik a szokatlanul
Ízlésesen rendezett kiállítást.
És te, a mosolygó, eminens diák,
Meghatódva veszed át a bizonyítványt,
Melynek tanúsága szerint,
A tananyagot tökéletesen elsajátítván
E hagyományteremtő közösség
Teljes jogú tagjává váltál.
Szíved, arcod, takargatva
Óvatosan megtapogatod
Egyen zakód belső zsebében
Júdáspénzzel degeszre tömött,
Krokodilbőr pénztárcád.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-25 10:11:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-25 10:11:19


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján