A megváltás előestéjén

Mária, szent Tűz,
liliomzápor,
József Isten-
csiholója...
Öledbe enyésznek
ősök és temetők;
a magas egekből
hitek harmatoznak...

Sejtjük mi igen jól,
kimeríthetetlen vagy;
tenlelked
tentested
igaz vizű
kútja::
                  vized etet,
                  búzád itat,
                  szivárvány-ágyadból
                  angyalok szálldosnak,
                  madárposta híreli,
                  a Napról társalognak:


                  "a Tejútnak lesz bizony
                   nagyon hamarost
                   csillag-szuszogású,
                   bársony kisbáránya."

                                    S gyűlnek azonmód
                                    meddők és asszonyok,
                                    holtak és hősök
                                    folytatni az álmot....

Én magam hiányzok....
(Törődök, száradok):
Mért ver engem átok!?
Nem ér kegyelem;
kenyér és szerelem,
                
                 - vak és fekete az álmom!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kapu, 2013
Kötetben: A szeretet fájdalma (Budapest, 204)
Kiadó: KAPU
Feltöltés ideje: 2014-09-06 04:27:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-06 04:27:59