Passzív ellenállás

Magányosan sárguló padok
lesik a fűszálak csendjét.
Kőfallosz-templomok nyúlnak az
ég felé, az ózonlyukra vágyva.
Szűzi fehér kapuk várják,
hogy valaki döngesse őket.
Talán majd a Hold sugarai,
bár ő olyan romantikus típus,
aki az első csók után
már a házasságon agyal.
Kopasz fa ágain elcsúszott
parókaként ülnek a verebek.
A réten ötven méterenként
tagadások, bálákba gyűjtve.
Most kellene történnie valaminek,
de a versírós hangulatomat
az íróasztalon felejtettem.
Az élet úgy játszik velem,
ahogy macska az egérrel:
a bal gombbal támad;
a jobb gombbal védekezik;
a görgővel fegyvert vált.
A hajnali járaton tolongó
emberek az energiámat
nassolják, hogy délutánra
már én is a következő napi
erőmből táplálkozzak.
A jobb Ladát kiválóan látom,
de a bal-Lada homályos.
Erőlködtem hátul, hogy
ne tűnjek el elöl ködben,
most mégis úgy láttok,
mint a vak emberek.
Mint a magyar emberek.
"Valami sör kéne." - mondja
valaki a fejemben sokadszorra.
Néha elgondolkodom rajta,
hogy csak képzelem-e vagy
valójában ez egy emlék lehet,
esetleg saját gondolat.
Velem szemben fák állnak sorban,
mögöttem fal van, és eljátszom
a gondolattal, hogy talán ha
megfordulnék, lelőnének,
mint a régi szép időkben.
Néha szeretnék több lenni,
mint egy néhány ember életét
felforgató baleset, ami a
kilencvenes évek közepétől
még ki tudja, mennyi ideig
kísért ezen a világon.
Néha még ennyi sem akarok lenni.
Magyar életutamon elbújok
egy kátyúban a kíváncsi
szemek hadai elől.
Ilyen egyszerű az egész.
Csak aztán nem mindig
olyan egyszerű kimászni.
Az Úr kocsmájában
biliárdozom, és száll a füst.
Ha tudtam volna, hogy végül
beléd szeretek, inkább otthon
ültem volna egész nyáron.
Hát akkora barom vagyok, hogy
néha kedvem támad legelészni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2014-09-21 14:40:53
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-21 14:40:53