A kékes fény...

A kékes fény megvilágította hideg tér,
Egy madár, ahogy szökni próbál, s kél,
Egy romos ház, melyen még látszanak a lőtt sebek,
Egy halotti tor, melyből kilopták a csendet.

Szív szól ne hagyd
Láb dobog, tó befagy.

Titkos választás, melyen kötelező a titok,
Barna erdőben letaposott szirmok,
Benyomott hátú buszraváró asszony,
Nyilaskereszt, s rámondani: zakson.

Szem, száj kihagy.
Nem törik, csúszni hagy.

Könyvek a polcon, melyek jól néznek ki,
Látni a felhőt, hogy nem kerül ki semmit,
Sorompónál kurva, gyerek kakil a bokorba,
Tetovált nyak, éles kés, gyerek és mogorva.

Érrendszer higany.
Nem mész előre, mégis végtelen vagy.

Szaklap melyből ordít a hazug báj,
Lopott rím, mely önmagának fáj,
Internet,- térerőszerelem első látásra
Hidegben nézek a tévébeli pálmafákra.

Szeretni és szeretni hagyni,
Csókot kapni, mert csókot adni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.