Kortárs igék

Budapest infernó




I.
Ma megtöröm a csendet,
Áttöröm a hallgatás falát,
s a kussba töretett test-lélek
lüktetve építi újjá magát.
Megváltatván ismét
kenyér s bor színében,
hogy éljen örökké tovább.
Ma a csend már lerontatatik,
s a túlbuzgó némaság sem szolgál
szemérmes lakájként egy életen át.
Szájzáras, lojális hűbéresek,
takarások  csiganyálán-sikló
professzionális csúsztatók,
féligazságok öltönyeiben
feszítő martalócok dühítő
magabiztossága is véget ér,
ha a közkatonát nem köti röghöz
esküje tovább, s a baj gyökerét
szeli ketté a csatabárd.
Akkor már kevés lesz a technológia,
s e kifestett kor minden kiskorú,
s kifejlett, zakatoló zombiagya
a falra kenődik mobiljával együtt,
s anyuci a sulinál lekési a csatlakozást.


II.
Ma a csönd, mint kenyér megtöretik,
s a csikorgó némaság kelyhét
az igazság bora tölti meg, s felkiált
a megtaposott, örök ideál:
Nem adjuk a fel a harcot,
sohasem hagyjuk abba
a legyilkolt fenyők siratását,
s az elfajzott láncfűrészek kiirtását!
Úgy tűnhet, hogy végzetes
késésben vagyunk így is,
s nem zökkenek helyükre
a meggabalyított évszakok.
Hiábavalónak tűnhet
az összes kísérlet, mellyel
még helyreállíthatnánk a rendet.
Úgy tűnhet, de azért te ne félj,
mert, most is csaló a látszat.
Tisztára meszeljük a házat,
ha ma még megtörjük a csendet
s áttörjük a hallgatás falát,
s a megtöretett test, s lélek
újjáépíti múltjából önmagát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-26 13:18:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-26 13:18:48