Őszülés

Ma ránk nehezedett az ősz.
Ülepe alól füstcsíkok eregélnek,
az esőszag pernyével vegyül.
Haldokolva sóhajtozik a nyár,
kileheli utolsó sugarait
és végül kiszenved.

Ez már az ősz.
Fulladozik a fény,
fotonjaiban filmkockák forognak.
Az idő tesz-vesz, szorgoskodik,
gazolja az emlékek dudváit
a következő évszak betonlapjai közül.

Menetelnek monoton hangulatok,
egyre többet gondolunk semmire,
egyre többet gondolunk senkire,
és fekete miazma terpeszkedik el lassan
a gyrusok és sulcusok labirintusában,
álomba merítve a vágyakat.

Furcsa megnyugvás ez.
Keserédes lemondás.
Nem a buddhista nirvána
és nem is a menny, vagy a pokol...
Lassú feladás.
Szétfoszlunk az időben, térben
és végül valami másik dimenzióban is.
Nem ellenségként, nem is barátként,
önmagunkként köszöntjük a semmit,
mikor eljön értünk
és lehunyja szemünket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-02 12:11:46
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-02 12:11:46