az utolsó pohár után...
szétterítette a tenger, tévelygésem hordalékait, múltamra könyökölve nézem, barátságaim pisla fényeit. szétrohadt minden, felpuhult, testemnek már csak kontúrja létezik, tapintható bennem az üresség, menekülnék de valami visszatántorít. vagy meglehet, nem is én rohadok, hanem körülöttem a világ, s bűzlik orrfacsarón, mint egy húsevő virág? vagy mégis oszlásnak indult vágyaim szórják a bűzös permetet, mint elcsendesült csatatéren, a hátrahagyott tetemek? ahogy szavakkal nem lehet leírni, a nyári zápor utáni eső szagot, úgy nem lehet visszakapni egy eltékozolt életet, vagy elbaszott tegnapot. lehunyt szemmel bámulom, lelkem inerciarendszerét, álmomban együtt mozdultok velem, hol közel egymáshoz, hol meg szerte szét. szeretném megőrizni azt, ami még belőlem megmaradt, néhány emléket: érintéseket, szavakat, arcokat. talán így könnyebb lesz elfogyni az utolsó pohár után, mint mentségeket keresve, magyarázkodva, sután…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-05 05:24:21
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-05 05:24:21
