KÉT SZOBOR

Áll a szobor mellékszíntéren:
nagy tér melletti kicsi téren.
Lehet, kutyát se érdekel, de
a Nagy Hazugság odatette.

Mása, ki élt, tudtuk már AKKOR:
ostoba volt, s tudós professzor.
Tettével áruló lett, mégis,
nézni kellett volna szívét is?
Özönlő fegyverek ELŐTT MÉG
azok hozták hatalma végét,
akik ma a kolompot rázzák,
s a múltat gazul magyarázzák.
Kit ellenség öntött szoborba
az a gyalázat terhét hordja!

Szobor! Ha ott ülnél szerényen
kint Szabolcsban, az árokszélen..
Ám itt vagy tűnődőn a téren
az alkony gúny-rézvörösében.
s mögötted égig magasodva
-  látják, nem látják  -  Mammon szobra.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,