Lát-lelet
csak pisszenés a nyár
fakarót nyelt szelek
nyalják a jeget
korcs, fekete füstgomolyag
csahos
láncán lóg az udvaron
összement reggel ez
nagy gubancokban nyúlt
összedrótozott arcok
az utakon
mind egy-egy nyeretlen szelvény
unt és monoton ütem
láb láb elé
kicsiny lyukakon ki-be
huhog a tél
néhány hiányzó cserép
ház
avítt gerendákon tető
roskatag
nem hetvenkedő
kognitív képességei
sokmázas csillagnak
ma haloványulnak
sitt a kertben, amolyan
világvégi hajnal
világvégén
itt apróban fizetnek
háromnapos a kenyér
zsírpapírt gurigázik
kedvetlenül
viszi a táska a gyereket
padba, iskolásba
a pálya elhagyott
nincsenek hajrák
kurva anyádat, hülye bírók
csak csikkek
ázottak, nedvesek
hajléktalanok rémálmait
írók
mint én is
nedvezz seb
hogy ne feledjem
krisztus, ha van
meztéláb jár, kötött pulóverében
megannyi álnok piszokkal
a mi mocskaink
kólát innék
felböfögne emlékezeted
mert feledhetetlenül
áll a számlán
az ár
a kapu nyikorog, hevenyészett
pár léc összeszögelve
csibehálós
ez tartja össze mindenünk
mint az ima
s ha zihálva megkerülöd a falut
szádból kilépő párádon
átszűrt cseppjeid
lelkedként
párolog
a hidegben
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-02-03 15:27:13
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-03 15:27:13
