Nem leszünk józsefattilák, radnótik, adyk

Nem leszünk józsefattilák,
radnótik, adyk.
Mégcsak mosónők sem.

S az a cinikus szobor
majd ott röhög a téren.
Mintha tudná:
Ha belerúgsz,
csak a te lábad törik rommá.

Ott kong a bronzkoponya
tőled öt méterre -
s te nem látsz bele az űrbe.

Te vagy Karthagóból,
akit behintenek sóval
és a végén
magad leszel a só.

S csak vicsorognak körötted
azok a buzi szobrok,
hogy : "Lám mi itt vagyunk,
összehoztuk a balhét."
A redakciónál verseinkkel
rendeztük a számlát.
És te nem rendeztél semmit.

Mintha röhögnének rajtad.
Rajtunk.
Hogy milyen semmi az életünk.

Leizzad rajtunk a kalap
míg sorban állunk
és dedikációkra várunk
és mennyit szorongunk,
mit fogunk mondani
a nagy moguloknak,
akiket valahol jól nyüzsögtek

és nem tompult el az agyuk a melóban,
tudnak pozitív jövőképet írni.

S  csak tátogunk -
mint parton a halak
s visszük a jövőképeket;
Mert kell nekünk ...








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-19 21:58:01
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-19 22:16:26