Csendélet
cirádás asztallapról karcosodik az esti maradvány
üres pohárban síkra olvadt gyertya áll
bilincs mattullásán versenyt fut egy pimasz napsugár
fanyar mosolyom végtelenbe tükröző torzulás
unalmas mellé célzott hamukat lehelettel görgetek
puha szőnyegre pilleként repülnek
befedve büszke táncos vesszőt, - fájós részen néma sikítás -
fanyar mosolyom végtelenbe tükröző torzulás
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-16 20:23:57
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-16 20:23:57
