Én-közi járat


A dolgok majd, ahogyan szoktak,
Csendben, szépen, illendően, maguktól
Rendeződnek, s az esetleges mellékhatások,
Zavaró körülmények, mind tovatűnnek.
Minden, s mindenki helyére zökken:
Kinyitnak a boltok, a gyerek megy
Az óvodába, ki tudja milyen iskolába,
A hivatalok üzemelnek, s megoldják
A problémádat, s nő a papír-Himalája.
Nem baj, jó lesz majd brikettnek,
Hisz úgysem telik kalodára.
Leleményünk a hiányt majd feloldja,
Közös erővel, ha felülünk a lapátra.
Csak a gond szocializál, s a bajbajutottal  
Maszkosodó átlagunk nem szimpatizál,
S fogyhatatlan türelemmel agonizál,
S minden mozdulatával elősegíti, hogy
Hízzanak még rajtunk viseltes uraink,
Száguldjanak spéci motorjaikkal, dög-nagy
Terepjáróikon csússzon csak pofára a nap,
Amikor a csóró rabszolgák előtt elsuhan.
Mondom, hogy rendben megy itt minden:
A nyomor visszamegy a negyedébe,
A közmunkás is megél kegyelemkenyéren.
Kóborló bolondjait, majd begyűjti az állam,
Akár a sintérek a bolhás, veszett kutyákat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-07 08:35:24
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-07 08:35:24