...MERT ÉL A VERS

...mert él a vers. Leül melléd a kőre.
Eltűnődik , majd beszélget veled
e furcsa lény , a lelkedből kilépett
lélek , melynél külön emlékezet.

Bölcsebb nálad. Jól tudja , hogy alázat
minden tudás , s szomorú , aki lát ,
s a hejehujás vidám vagy tudatlan
vagy csak játssza jókedve látszatát.

Ó , él a vers és különb mint a költő ,
ha vers , igaz! Bátran szemekbe néz
és sohasem kér részt az Igazságból ,
mert nem Igazság ami nem Egész.

Tudom: a költő végzi a kereszten ,
habár a Versről sohasem tehet.
Ő nem más csupán mulandó kis ember ,
ki vágyakat visz és félelmeket ,

de olykor-olykor ránéz a világra ,
s kilép lelkéből fájdalom-szabad
külön lélek , s melléje ül a kőre
csillagnéző-csodáló pillanat ,

s a Lélek-vers elindul a világba ,
ahol nem védik álmok és kezek:
szabadságról cézárok szónokolnak ,
s birkanépnél kurta emlékezet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: KLÁRIS ANTOLÓGIA 02' (BUDAPEST, 2002)
Kiadó: URÁNUSZ Kiadó