Folyt a könnyem

Egyszer csak azt mondtad hogy vége
semmi magyarázat és már szálltál is fel a buszra
ott álltam és olyan düh volt bennem
hogy üvöltöttem volna
és be akartam zúzni a szélvédőt melletted
aztán a busz elment és én nekiindultam gyalog
arra gondoltam hogy valamelyik kocsi alá ugrok aztán annyi
nem tudom hogy mi tartott vissza
odaértem a kocsmához
a haverok azt hitték részeg vagyok
szédelegtem és lángolt az arcom
pedig akkor már évek óta nem piáltam
kérdeztek de nem szóltam
leültem tűzhányó lüktettet a fejemben
nem tudtam senkire és semmire figyelni
váram az estét de féltem a gondolataimtól
akkoriban nekem József Attila volt az isten
a Medáliákat mondtam magamban
elindultam haza és úgy éreztem
mintha vízen járnék
otthon magamra zártam az ajtót
remegett mindenem az idegtől
nekiálltam és addig nyomtam a fekvőtámaszokat
amíg már nem éreztem a karomat
ott feküdtem izzadtan a szőnyegen
és csak folyt
folyt a könnyem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-07 18:33:40
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-08 09:04:17