Abrakadabra


ABRAKADABRA


Az abrakadabra  bűvös hevület,
nem hinni benne nincs már erőm.
Magas, vékony, komor feszület
rajza lebeg a havas hegytetőn.

Az abraxas gemmák fényszögében
tizenegy sorra futja még?
Lélekapály nyeli a betűket,
minden sorban egyel kesebb,
de végül összeáll a téli ég,
tompán fénylik, mint az amulett.



HISZEKEGY

Nem kezdődik már bennem újra semmi.
Egyfolytában, halálig hiszek
az átfogó térben, mi arcom körüllengi.
A szeszélyes folyók tengerhez értek,
egyetlen hullám emelkedik,
benne a mozgások mozdulatra térnek.



A SZÍNÉSZHEZ


Neked bizony csak március,
és minden nap nyitányok.
Ki-be lengetik kapudat
királyok, sarlatánok.
Büntetlen gyilkos is  lehetsz,
és lehetesz áldozat.
Nekem csak egy arc adatott,
hát játszom sorsomat.
Nincs tétre tét, egy lap csupán
amivel üthetek,
minden tükrömben ez az egy
Pikk dáma révedez.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.