nekem az ősz csak olyan...

nekem az ősz csak olyan kósza feslett bohóc
egy ökörnyálon hintázó lanyha lajhár,
aki színes falevelekkel szemérmet mímel,
tolakodó rém, szép hajtincset kócokká pusztít.
pöffeszkedve talicskán tol ki mindent
a nyárból, fosztóképzőkkel tarkított ösvényen
át a dermesztő novemberbe, egészen a sírokig,
ahol rémséges bált rendez a halottaknak,
akik évenként kihantolják és eltemetik halottaikat.

olyan sápadt csontos beesett arcú lény,
mint a horrorfilmek kiéhezett vámpírjai.
kopasz fák karmos ágaival kapar szemünkbe,
misét mondat a lassan elvérzett nyárért.
élők helyébe faszenteket hord körmenetben,
csókoltatja szobrait, míg lelkünket kifosztja
az előző évszakban felhalmozott apró örömökből.
minden szép élményünkből gyököt von,
eltörli a napfényt, és szerteszét hordja a
kínkeservvel összerakosgatott boldog perceket.
egyébként pedig üdvözletét küldi némi dérrel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-28 15:57:58
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-28 16:03:00