A nyár agóniája

Ballag a vén diák a tarka ruhát öltözött nyár
Színes levelekből font nyakláncot aggat magára
Nem kedvelem különösebben az évszakváltást
Jön az ősz idétlenül esővel széllel köddel

Mint vadszamár nekiront megroggyant elődjének
Messzire üldözi a vándormadarakat
Reccsennek ágak pusztulnak egynyári növények
Kapcsolatok rokkannak hamvadnak a csókok
Csalódnak a szerelemnek hitt meghitt viszonyok

Újabb iszonyok vicsorítják fogaikat ránk
Ködtengerrel nehezednek Halloween hajnalán
Ismét megtelnek a temetők halott csókákkal
Kik búsan röpdösnek a kivilágított sírok közt
De könnyet én már csak az élőkért tudok ejteni








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-29 09:36:18
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-02 15:25:10