Értetek, helyettem - avagy: kényszercölibátus

Egyedül maradtam, hogy mindenkié lehessek.
Árván imádkozom egy fatörzsön értetek.
Nektek egy kis élet, nekem csak törődni jutott.
Romlott a világ, a bűn élvezet, de nem nekem,
És te is Ideig-óráig élvezed, majd elveszel.
Én azért nem vagyok, hogy te lehess,
És azért, hogy megszégyenítsem a halálod.
Mert ti a halált élitek, én az életem halom.

Mindent megtettem, hogy valakim legyen --
Fölöslegesen, és az ábra szerint önzés volt.
A nagy ég úgy akarja, mindenkié legyek,
Mindenkié és senkié -- ez kész öngyilkosság.
Tiétek az élet, enyém a belülről zárható imaház.
Szilárd vagyok, mint egy vadonatúj háztető.
Ti éltek, én csak imádkozom -- bennem az erő,
De csak épp annyi, hogy ne tudjak meghalni,
És pont annyi, hogy azért élni se tudjak.

Én is akartam egy jó kemény faszt, mert nő vagyok,
De akik szolgáltatnák, épp számukra nem vagyok.
Én leszek majd a keményfaszúak megmentője,
Mert ők nem tudják, hogy meg kell menekülniük,
És azt sem, mitől és miért meneküljenek meg.

Bárcsak vak lennék én is egy kis időre!
Be szeretnék törni abba a várba, melyből
Mások kifele tekintgetnek, és úgy néznek rám,
Mint aki irigylésre vagy sajnálatra méltó.
Mintha fentről, nem kívülről látnám a világot:
Hol irigykedem rátok, hol sajnállak titeket.
Az élvezet múlik, újabbra, mindig többre vágytok.
Én legtöbbször vágyból vagy vágy nélkül állok.
Nézlek titeket -- nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-21 16:23:03
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-21 18:48:39